Október 16-án parlamenti választásokat tartottak Montenegróban. A nagy kérdés az volt, hogy sikerül-e 27 év (!!!) kormányzás után kimozdítani a hatalomból a politikai masztodonnak számító Szocialisták Demokrata Pártját (DPS) és leváltani az 1998 óta egyhuzamban miniszterelnöki poszton lévő Milo Đukanovićot.

A szóba jöhető pártok listája nem volt különösebben változatos. A legmasszívabb szavazóbázissal rendelkező DPS-en kívül még ott volt a szintén baloldali, de viszonylag jelentéktelen Szociáldemokrata Párt (SDP), amelynek a szerepe idáig leginkább az volt, hogy velük alakított koalíciót a DPS, bár az utóbbi egy-két évben erősen kritizálták Đukanovićékat az igazságügy reformja és a sajtószabadság miatt. A Demokratikus Front (DF) viszont egyértelműen orosz- és szerb-barát, nacionalista párt. Valójában nem is annyira párt, mint inkább koalíció, mely a két szerb párt, a NOVA és a PzP egyesüléséből jött létre. Több értelmiségi is csatlakozott hozzájuk, sőt, még Momir Bulatović is áttette ide a székhelyét a párt 2002-es megalakulásakor. A Ključ (Kulcs) szintén egy koalíció, melyet az URA civil szervezet, a liberális, Európa-párti DEMOS és az a Szocialista Néppárt hozott létre, amelyet a fent említett Momir Bulatović alapított. A Ključ kizárólag azért hozták létre az alapítók, hogy végre elmozdíthassák Đukanovićot és a DPS-t a hatalomból. A Demokratikus Montenegro (DCG), vagy ahogy röviden hívják őket, a Demokraták egy egészen új párt, tavaly alakult. A tagjai a Szocialista Néppártból váltak ki és alakítottak egy centrista pártot. A Pozitív Montenegro (PCG) egy kis, nemrég alakult (2012 július) liberális/jobbközép párt, ők elsősorban társadalmi és gazdasági problémákra koncentrálnak. Rajtuk kívül a nemzeti kisebbségek pártjai indultak még: a Bosnyák Párt (BS), a Horvát Civil Szervezdőés (HGI), valamint a három albán nemzetiségű párt, a Forca, az UDSH és az Albán Alternatív Párt uniója. A pártokról, kötődéseikről és esélyeikről a BIRN írt egy cikket (angol nyelven), valamint a Figyelőn is megjelent egy komolyabb elemzés.

Kampányplakátok az utcán: DPS, Szociáldemokrata Párt és Kljuć

(kép forrása: slobodnaevropa.org)

A kedélyeket több dolog is borzolta már jóval a választások előtt. Többen is arról számoltak be, hogy évek óta elhunyt hozzátartozóiknak érkezett értesítés, hogy felkerültek a regisztrációs listára. Ezen kívül 3500 olyan 40 év feletti személy is szerepelt a listákon, akik elvileg most jogosultak volna szavazásra először (köztük egy 111 éves budvai asszony is). A regisztrációkon ujjlenyomat-ellenőrzőket alkalmaztak, hogy kiszűrjék azokat, akik több személyazonosságival rendelkeznek és így több helyen (vagy több alkalommal) szavazhatnak. Október 5-ig 100 ilyen személyt sikerült beazonosítani.

Eközben Milo Đukanović miniszterelnök a Pink M televíziós csatornának adott interjújában kijelentette, hogy szerinte az oroszok titokban megpróbálják befolyásolni a választásokat. Ezzel kapcsolatban az Al Jazeera Balkans valóban megszellőztette, hogy egyes pártokat illegálisan támogatnak külföldről. Milivoje Katnić különleges ügyész is megerősítette, hogy egyes (meg nem nevezett) pártok bankszámlájára Szerbiából, a Boszniai Szerb Köztársaságból, Szlovéniából és Oroszországból érkezett tisztázatlan eredetű átutalás több alkalommal is. Az ellenzék tagadta a feltételezést, ugyanakkor a CDT Montenegro civil szervezet számításai szerint csak TV-reklámokra 1,5 millió eurót költöttek összesen a pártok, háromszor annyit, mint 4 évvel ezelőtt.

A pártok aggresszív kampányt folytattak, súlyos retorikával, megosztva az amúgy is mélyen megosztott montenegróiakat. Az internetes fórumokon, közösségi oldalakon nem volt ritka a gyűlöletbeszéd sem, emiatt az egyik választást felügyelő független szervezet ki is fejezte az aggodalmát. Az elemzők szerint alapvetően két erő csapott össze ezen a választáson, az Európa-párti, NATO-párti progresszívek, illetve a radikális, unionista, szerb-barát, oroszbarát erők. A Jutarnji list horvát napilap szerint ez már túlmutat a politikai erők csatározásán, itt már sokkal inkább arról lesz szó, hogy merre tart Montenegro - a lap "lenni vagy nem lenni" fatalista túlélőtúraként jellemezte a választásokat.

A Demokratikus Front egyik kampányrendezvénye. A "Mi ili on" - Mi vagy ő (mármint Đukanović) szlogennel kampányoltak

Némileg szolidabb rendezvény a szociáldemokratáknál

(képek forrása: vijesti.me)

Végül október 16-án vasárnap reggel 7 órakor megnyíltak a szavazókörzetek, hogy a kb. félmillió szavazásra jogosult leadhassa a voksát egészen este 8-ig. Az előzetes közvélemény-kutatások mind Đukanović és a DPS újabb győzelmét jósolták, de abszolút többség nélkül. Közben a Demokratikus Front nem sokkal a választások előtt megegyezett a Ključ-csal, hogy ha kell, koalícióra fognak lépni egymással.

Választási pillanatképek: ez a sátor szavazóhelyiségként funkcionált

Rejtély, hogy mi lehet eredetileg a funkciója ennek az erősen leamortizálódott danilovgradi épületnek, de most belőle is szavazókörzet lett

Sorban állás az egyik szavazókörzetnél valahol Budvában

(képek forrása: CDT Montenegro)

Választópolgárok adják le a szavazatukat az egyik körzetben. Külön figyelmet érdemel a falra celluxszal felerősített zászló

(kép forrása: slobodnaevropa.org)

Milo Đukanović szavaz

(kép forrása: gov.me)

Életképek a választás napján

A CDT Montenegro a Twitter-csatornáján keresztül folyamatosan beszámolt kisebb szabálytalanságokról, de az egyik legnagyobb horderejű esemény a választások alatt az volt, hogy este 17-18 óra körül az egész ország területén letiltották a Montenegróban nagyon népszerű Viber és WhatsApp alkalmazásokat. Az Elektronikus Kommunikációért és Postaszolgálatért Felelős Ügynökség ezt hivatalosan azzal magyarázta, hogy meg akarták előzni a nemkívánatos kommunikációt. A választást felügyelő civil szervezetek ezt a lépést mindannyian erősen elítélték. (Miután este 8-kor a szavazókörzetek bezártak, a két alkalmazás újra elérhetővé vált.)

A másik esemény kifejezetten felzaklatta a közvéleményt. A választás reggelén a rendőrség letartóztatott 20 szerb állampolgárt, köztük azt a Bratislav Dikićet, aki korábban a szerb csendőrség (Žandarmerije) főnöke volt, de 2013-ban leváltották, miután a csendőrségből bűnszövetkezetet csinált - a testület tagjai között nem volt ritka a kábítószercsempészet, a bérgyilkosság és a zsarolás sem.

Ez a 20 ember állítólag mind egy meg nem nevezett félkatonai szervezetnek a tagja, a rendőrség közleménye szerint pedig terrorista akcióra készültek és emberrablást terveztek Milo Đukanović miniszterelnök ellen. A Pink M televízió értesülései szerint Dikićék nagy mennyiségű fegyvert és lőszert is hoztak magukkal, kifejezetten azzal a céllal, hogy fegyveres konfliktust szítsanak. Belgrád azonnal elhatárolódott az eseményektől. Aleksandar Vučić miniszterelnök kételyeit fejezte ki az ügyben, azt mondta, hogy szeretne tényleges, valós információt kapni az állítólagos terrorcselekményről, illetve annak tervezetéről. Többször is hangsúlyozta, hogy semmilyen formában nem informálták őt a tervezett akcióról. Duško Marković montenegrói miniszterelnök-helyettes megígérte, hogy amint a különleges ügyészség kihallgatta a 20 embert, úgy azonnal tájékoztatni fogják a közvéleményt. Még annyit kijelentett, hogy a letartóztatottak semmilyen kapcsolatban nem állnak a szerb kormánnyal. Zoran Mihajlović, a szerb titkosszolgálat egykori helyettes vezetője azt nyilatkozta az Al Jazeera Balkans-nak, hogy a két ország rendőrsége és titkosszolgálata között egyértelműen nem volt semmilyen kooperáció. Ezzel kapcsolatban viszont felvetette, hogy ha a szerb hírszerzés nem tudott semmit az akcióról, akkor vajon képesek lennének-e megakadályozni egy hasonló eseményt, ami a szerb vezetés ellen irányulna.

Bratislav Dikić még fénykorában

(kép forrása: blic.rs)

Időközben a 20 emberből 6-ot elengedtek, 14-et továbbra is fogva tartanak, köztük Bratislav Dikićet is. Az ügyvédje szerint a Dikić ellen felhozott vádak alaptalanok, Dikić ugyanis magánjellegű okok miatt tartózkodott éppen Montenegróban. Tagadta továbbá a szerb Blic napilap által terjesztett pletykát, miszerint Dikić 100 000 eurót fogadott volna el a montenegrói vezetéstől egy színlelt terrorakció megrendezéséért. Az ügyvéd szerint Dikić a fogdában éhségsztrájkba kezdett és nagyon tart attól, hogy koholt vádakat hoznak fel ellene.

A választást pedig valóban a DPS nyerte. A szavazásra jogosultak 73,2 %-a ment el szavazni, a DPS a szavazatok 41,2 %-át szerezte meg. Ez 35 helyre lesz elég a 81 parlamenti ülésből, vagyis nem sikerült abszolút többséget elérniük. A Demokratikus Front 20,6 %-al a második helyezett lett (18 hely), a Ključ lett a harmadik 10,7 %-al (9 hely). A DCG a szavazatok 10,5 %-át kapta (9 hely), az SDP 5,4 %-ot ért el (4 hely), rajtuk kívül pedig már csak a kisebbségi pártok jutottak be: a bosnyákok 2 helyet kaptak, a horvátok és az albánok pedig 1-1 képviselőt juttattak be a parlamentbe.

#electionsMNE pic.twitter.com/xU6YUsli3P

— CDT Montenegro (@CDT_Montenegro) October 16, 2016

Ezek szerint a DPS mindenképpen koalícióra kell, hogy lépjen valamelyik párttal (vagy pártokkal) az abszolút többségért. Az ellenzék egyöntetűen kijelentette, hogy nem hajlandóak koalícióra lépni a DPS-szel, így Đukanović legfeljebb a kisebbségi pártokra támaszkodhat. Közülük a bosnyákok nyilatkozták, hogy egyelőre egymás között tárgyalnak a lehetőségekről.

Az ellenzék továbbá kijelentette, hogy nem ismerik el a választás végeredményét. A feljebb említett rendőri akcióra hivatkozva államcsínyt emlegetnek. Sőt, Andrija Mandić, a DF elnöke közölte, hogy az ellenzék testületileg ideiglenes kormányt fog alakítani. A PCG elnöke pedig bejelentette a lemondását, miután a pártnak nem sikerült bejutnia a parlamentbe.

Đukanović pedig ünnepel.

Háromszoros életnagyságú Đukanović-arckép, diszkrét bulika és győzelmi beszéd a pártszékházban

(források: BIRN, vijesti.me, Al Jazeera Balkans, RFE/RL, slobodnaevropa.org, IBNA, Figyelő, N1 Srbija, danas.rs, BBC, Vajdaság Ma)