A sevdalinkáról röviden

A sevdalinkáról nem lehet röviden írni. Az ember vagy elkezdi most és holnapután ilyenkor még mindig mondja, vagy inkább nem mond semmit. Magát a sevdalinka szó jelentését is csak nagyjából lehet körülírni. A szótő, a "sevdah" arra az érzésre utal, amikor az ember csendes fájdalommal vágyódik a szerelme után. A sevdalinka pedig az, amikor ezt az érzést dalban, zenében adják elő.

Irtózatos nagy közhely, hogy ez nemcsak egy zenei stílus, hanem egy életérzés, életforma is, de nagyon nagyjából és nagyon lesarkítva tényleg ez az igazság. Szokták néha "balkáni blues"-nak is nevezni, egyesek szerint a portugál fado és a zsidó klezmer szerelemgyereke egy jókora adag balkáni szenvedéllyel nyakon öntve. Mindegyikben van igazság. A szomorkás, melankolikus hangulatú, legfeljebb középtempójú, de inkább ballada-szerű dalok valóban a fado-ra emlékeztetnek, ráadásul az éneket itt is hagyományosan egyetlen hangszer (eredetileg tambura, olykor tangóharmonika) kíséri. A sevdalinka gyökerei ténylegesen a szefárd zsidó zenében (is) találhatóak. A Balkánra a törökök hozták el az Oszmán Birodalom idején, és a keleties szefárd-török elemek keveredtek a helyi népzenével. A dalok túlnyomó része több száz éves. A szöveg és a dallam szájhagyomány útján terjedt, elsősorban Bosznia-Hercegovinában. Itt a legnépszerűbb a sevdah (innen jön az előadók túlnyomó többsége is), de a volt Jugoszlávia más országaiban is komoly rajongótábora van, a fiatalabb nemzedék pedig rendszeresen fellép Európa különböző zenei eseményein, fesztiváljain.

Az 50-es, 60-as években - a rádiónak és az időközben megalakult Jugoton és Diskoton hanglemezkiadóknak köszönhetően - kapott egyre nagyobb nyilvánosságot a sevdalinka és tűntek fel a mára már legendássá vált előadók. Legismertebbek és legelismertebbek közülük Beba Selimović, az amerikai Billboard magazin által "a bosnyák népzene ikonja"-ként emlegetett Emina Zečaj, valamint a tavaly elhunyt Zehra Deović.

A sevdah ugyanakkor nagyon sokáig az "idősek zenéje" maradt, a fiatalok egyáltalán nem hallgatták évtizedeken keresztül. Ez nagyjából a délszláv háború idején kezdett megváltozni, amikor a darabjaira széthullott, majd lassan újra összeálló Boszniában a sevdah a bosnyák identitástudat része lett. A 90-es évek második felében kezdtek feltűnni a már modernebb sevdalinkát játszó együttesek. Ők elkezdték a sevdah-t ötvözni más zenékkel (jazz, rock és más kortárs zenék). Közülük az egyik legismertebb az 1998-ban alakult Mostar Sevdah Reunion.

Damir és a fiúk

Damir Imamović nagyapja, Zaim Imamović nyomán lett sevdah-előadó. A nagypapa maga is sikeres sevdalinka-énekes és -harmonikás volt, Damir maga is próbálkozott zenéléssel (15 évesen kezdett gitározni), de nem gondolkodott zenei karrierben. Filozófiát tanult a szarajevói egyetemen, egészen addig, amíg bele nem fogott egy monográfiába a nagyapjáról. Ennek hatására gondolta meg magát, otthagyta az egyetemet és sevdalinka-zenész lett. Valószínűleg élete (egyik) legjobb döntése volt.

Damir Imamović

(kép forrása: Facebook/Damir Imamovic)

Eleinte szólóban lépett fel, majd 2006-ban megalapította a Damir Imamović Trio-t. 2009-ben már egy nemzetközi négyes egyik tagjaként szerepelt a Xenophonia fesztiválon Eric Vloeimans holland jazztrombitás, Bojan Zulfikarpašić szerb jazz-zongorista és Bachar Khalife francia-libanoni jazzénekes-zongorista társaságában. Még ugyanabban az évben készült egy dokumentumfilm a sevdalinkáról, amiben Damir is szerepet kapott. Itt pedig egy részlet a filmből.

Rá egy évre megjelent az első, nagy kiadónál készült albuma, aminek egyszerűen "Damir Imamović" lett a címe. Ezt 2011-ben egy koncertalbum követte (Svrzina Kuća). Majd 2012-ben megalapította a Sevdah Takht triót, amelyben rajta kívül Nenad Kovačić dobos és Ivan Mihajlović basszusgitáros játszanak. Sőt, idén már egy hölgy is csatlakozott hozzájuk, Ivana Đurić hegedűs.

Damirt elég keményen támadják a sevdalinka "konzervatívabb" képviselői, akiknek szent meggyőződésük, hogy ezt a zenét most is ugyanúgy kellene játszani, olyan "kávéházi" stílusban, mint a hősi időkben, az 50-es, 60-as években. Damir ezeket az arcokat egyrészt udvariasan elküldte a vérbe, másrészt egy interjúban kifejtette: ő missziójának tekinti azt, hogy a sevdah-t nemcsak játssza, meg előadja, de az egész műfajt igyekszik fejleszteni, friss vért pumpálni bele érdekes módon azáltal, hogy visszanyúl egészen a gyökerekig, minél autentikusabb forrásokat, taktusokat, dallamokat igyekszik keresni. (A vicces pedig az, hogy azok, akik a "hősidők" zenéjén nevelkedtek, nagyon sokszor nem ismerik a régebbi dallamokat, és meg vannak győződve, hogy Damir valami egészen újjal állt elő. Aztán mégsem.)

Damir Imamović és a Sevdah Takht pedig idén tavasszal előállt egy új lemezzel, ami a Dvojka (kb. "Egyenlő") címet viseli. Az első dal, ami megjelent róla, teljes egészében Damir Imamović szerzeménye. A címe Sarajevo, és az 1992-95-ös szarajevói ostrom áldozatainak állít vele emléket.

A bosnyák Billie Holiday

Amira Medunjanin 1972-ben született Szarajevóban. A 90-es évek elején, a háború sújtotta Szarajevóban kezdődött a karrierje, amikor az ostrom, a fegyverek ropogása és a gránátok robbanása közepette az emberek sokszor szó szerint underground klubokban próbálták felejteni a keserűségeiket. Mindenféle együttesek és zenészek léptek fel, műfajra való tekintet nélkül, a közönség pedig olykor egyenesen a frontvonalról érkezett. "Minden ilyen koncert a teljes sötétségben zajlott", mesélte erről Bekim Medunjanin, aki akkoriban ilyen underground koncertek szervezésével foglalkozott, ma már producer és Amira férje. "Az emberek otthon pancsolt, szörnyűséges alkoholos italokat hoztak és itták, és rengeteget nevettünk és fantasztikusan éreztük magunkat, mert nem tudtuk, hogy lesz-e következő alkalom." Amira rendszeres látogatója volt ezeknek a koncerteknek, bár akkoriban még csak a közönség soraiban tűnt fel. Később sem jutott eszébe, hogy zenei pályára lépjen. Tanult ugyan énekelni - először az édesanyjától, ő mesélt neki először a sevdalinkáról -, de fel sem merült benne, hogy komolyan foglalkozzon a zenével. Sokáig polgári foglalkozása volt, majd 2002-ben felvett néhány demót. Ennek eredményeképp vendégszerepelt a Mostar Sevdah Reunion 2003-as "Secret Gate" albumán, majd 2005-ben megjelent a debütáló lemeze "Rosa" címmel, ami bosnyák nyelven annyit tesz: harmat. 

Amira Medunjanin

(kép forrása: eventim.rs)

Hamarosan kiadott egy élő albumot is "Amira" címmel, majd Merima Ključo bosnyák születésű, Los Angelesben élő tangóharmonikással közös lemez következett a háború fájdalmairól (Zumra, 2009). Utána elkalandozott a jazz világába is Bojan Z szerb jazz-zongoristával (Amulette, 2011). Legutóbbi albuma 2014-ben jelent meg Silk & Stone címmel.

Što te nema (Miért nem vagy itt) - nagyon híres sevdah-dal, többen és többféleképpen előadták már. Amirának a 2014-es albumán szerepel

Garth Cartwright zenei újságíró, több könyv szerzője nevezte őt el "bosnyák Billie Holiday"-nek. Egyesek Edith Piafhoz hasonlítják, mások egyenesen Maria Callas-hoz. Amira csak ennyit mond: "Nem akarom azt csinálni, amit elvárnának tőlem. Ezt nem azért csinálom, mert sztár akarok lenni. Csak el szeretném juttatni a sevdah-t annyi emberhez, amennyihez csak lehetséges."

(források: Wikipedia, The Guardian, damirimamovic.com, amiramedunjanin.ba, robertrigney.com)