Koszovói templomrombolások és etnikai tisztogatás - 2. rész

A poszt előző részét itt olvashatjátok.

2004-ben jött a "márciusi pogrom". Ez volt a legsúlyosabb incidens a koszovói háború óta. Kb. 50 000 albán vett benne részt, megtámadták a még Koszovóban maradt szerbeket, elüldözték őket az otthonaikból, a templomaikat és temetőiket pedig módszeresen lerombolták, felgyújtották, megszentségetelenítették.

A kiváltó ok - állítólag - az volt, hogy 2004. március 16-án három albán nemzetiségű gyerek az Ibar folyóba fulladt az egyik szerb közösség közelében Kosovska Mitrovica területén. Egyesek tudni vélték, hogy a szerb közösség tagjai üldözték őket, úgy fulladtak a folyóba. Bizonyíték nem volt, és azóta sincs. Az egyetlen, amire ezt a vádat alapozták, a negyedik, túlélő gyerek által előadott történet volt, bár az ottani ENSZ-békefenntartók vezetője szerint a helyi albánok vették rá a gyereket, hogy adja elő ezt a mesét. Az ő állítását erősíti két másik gyerek elbeszélése is, akik szintén ott voltak a folyónál, és akiknek a története több helyen eltér a túlélő fiú által előadott sztoritól. Mindenesetre az ENSZ erői semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy a szerb közösség tagjai bármiben is felelősek lennének a gyerekek haláláért. Az albánoknak viszont már a gyanú is elég volt. Először tömegdemonstrációkat tartottak. Egy hídnál gyülekeztek, ami az Ibar túlsó partján lévő, szerbek lakta területre vezetett. A híd túloldalán a szerbek gyülekeztek, hogy az albánok ne tudjanak átjutni a területükre. A KFOR blokádot épített a hídra, könnygázzal és gumilövedékekkel igyekezett oszlatni a feldühödött tömeget. A be nem szolgáltatott fegyverek viszont mind a két oldalon előkerültek. Az eredmény: 8 halott, legalább 300 sebesült, közülük 8 ENSZ-békefenntartó.

2004_pogrom.jpg

(kép forrása: pravoslavie.ru)

A zavargások és demonstrációk továbbterjedtek más, szerbek lakta területekre. Szerb, roma és askáli kisebbséghez tartozók ezrei váltak hajléktalanná. Čaglavicában 12 000 albán rohanta le a szerbek lakta területet. 700 KFOR-katona igyekezett visszatartani őket, az ostrom 11 órán keresztül tartott. Több katona is összeesett a kimerültségtől és a kiszáradástól.

Koszovói albánok lerombolják az 1929-ben épített, podujevói Szt. Ilija templomot

Az előző posztban említett deviči Szt. Joanikije kolostor maradványai, illetve az ott lakó apácák visszatérése és a romok eltakarítása

devi.jpg

devi_2.jpg

devi_3.jpg

(képek forrása: kosovo.net)

A pogrom - néha "koszovói kristályéjszaká"-nak is emlegetik - nem tartott tovább pár napnál. Az eredménye viszont - a halottakon, sebesülteken, hajléktalanná, földönfutókká váltakon kívül - a mai napig érezhető. A továbbra is Koszovóban élő, egyre fogyatkozó számú szerb kisebbség folyamatos atrocitásoknak van kitéve. Több közülük - főleg az idősebbek - már ki se merik tenni a lábukat a lakásaikból, nekik a KFOR katonái segítenek, elintézik a napi bevásárlást, és főleg járőröznek az otthonaik körül, folyamatosan, olykor a nap 24 órájában. Egy cseh forgatócsoport készített róluk egy dokumentumfilmet néhány évvel ezelőtt. A videó leírása szerint a filmet az összes mainstream média betiltotta, így végül a Youtube-on tették közzé. A dokumentumfilm valamivel kevesebb, mint egy óra hosszú, van hozzá angol nyelvű felirat is, ide kattintva lehet megnézni. (VIGYÁZAT! Sokszor megrázó képeket tartalmaz!)

A még meglévő kolostorokat, templomokat a KFOR folyamatosan őrzi, többet szögesdróttal vettek körül, de sokszor még ez sem segít. Az alábbi képen a Világörökség részét képező Visoki Dečani kolostor falán látható egy - albánok által felfröccsentett - ISIS-graffitti.

decani_isis_graffitti.jpg

(kép forrása: telegraf.rs)

A legfrissebb ilyen pedig épp a napokban történt. Szeptember 10-én reggel a prištinai, még épülőfélben lévő Megváltó Krisztus templomot ismeretlenek meggyalázták, a templom belsejében autógumit égettek.

Teodosije, Raška és Prizren egyházi elöljárója szerzetesekkel és önkéntesekkel takarítja el a pusztítás maradványait

A tettesek soha, egyszer sem kerültek elő. Sem most, sem korábban. Nemzetközi reakció, elhatárolódás nincs. Nemzetközi összefogás, segítségnyújtás nincs. A koszovói szerbek kizárólag egymásra és az ott szolgálatot teljesítő KFOR-erőkre támaszkodhatnak. A helyzet egészen biztosan nem fog megoldódni még jó darabig.

(források: Wikipedia, kosovo.net, kossev.info)