Ennek a posztnak a szomorú apropóját egy augusztus utolsó napjaiban történt összetűzés adta a koszovói Mušutištében. Kb. 150 szerb zarándok érkezett (volna) a faluba, hogy megünnepelje Nagyboldogasszony napját az egykori pravoszláv templom helyén, amit 1999-ben az ottani albánok a földig romboltak. A zarándokok többsége még a háború előtt ott lakott Mušutištében, később mindannyian menekülni kényszerültek.

A mušutištei Szűz Mária-templom 1315-ben épült. A templom bejárata felett lévő felirat egyike volt a legrégebbi szerb írásos emlékeknek. A freskói 1316 és 1320 között készültek, a két fő ikon (Szűz Mária és Krisztus) 1603-ban.

A mušutištei templom, amikor még állt

(kép forrása: Wikipedia)

...és ami maradt belőle

(képek forrása: kosovo.net)

A szerbek ki sem tudtak szállni a buszokból. Egy helyi albánokból verbuvált csapat várta őket, akik albán zászlókat és UCK-transzparenseket lóbálva, skandálva tiltakoztak az ellen, hogy a zarándokok a faluba érkezzenek.

A rendőrség igyekezett minél távolabb tartani az albán tömeget a szerbektől. 24 embert letartóztattak, több rendőr megsérült az akció közben, a tüntetők kövekkel és üvegekkel dobálták őket. Az albánok kijelentették, hogy addig egyetlenegy szerb sem teheti be a lábát a faluba, amíg bocsánatot nem kérnek a Koszovóban elkövetett bűncselekményeikért. A szerbeknek végül vissza kellett fordulniuk, mert a rendőrök közölték, nem tudják garantálni a testi épségüket.

Mind Hashim Thaci koszovói elnök, mind az EU prištinai hivatala elítélte az erőszakot.

Koszovóban 1999 júniusa és 2004 között összesen 155 pravoszláv templomot romboltak le. Legtöbbjük a XII., XIII. és XIV. században épült. Az ok: etnikai feszültségek, területi viták - ugyanaz, ami végül az 1998-99-es koszovói háborúhoz vezetett, viszont a háború végéről szóló kumanovói egyezmény aláírása után sem szűntek meg az ellentétek. Az albánok győztesnek érezték magukat. A győzelem ünneplése azonban gyorsan átcsapott etnikai tisztogatásba - de most a szerbek voltak az áldozatok. A KFOR és az UNMIK pedig mindezt tehetetlenül nézte. Az ő dolguk az lett volna, hogy a rendet és a törvényességet felügyeljék Koszovóban, de Koszovónak akkoriban nem volt törvényes vezetése. Emellett az UCK nem fegyverezte le a tagjait. A NATO elvileg elkobzott néhányat a fegyvereik közül, de a gerillák sokszor a régi, már használhatatlan fegyvereiket szolgáltatták be, a hivatalosan feloszlatott UCK helyett pedig pillanatok alatt létrehoztak az újabb szervezetüket, a Preševói Felszabadító Hadsereget (UCPMB). Eközben Priština utcáin nem működtek a jelzőlámpák, az úttesteken száguldó, csempészett kocsikról pedig le sem vették a külföldi rendszámtáblát. Mivel Koszovónak akkoriban rendőrsége sem volt, a bűnözők szabadon és büntetlenül mászkálhattak. A bíróság sem működött, mivel az ottani bírók nagy többsége szerb volt, ők pedig jobbnak látták, ha a fenyegetések elől inkább Szerbiába menekülnek.

Az etnikai fenyegetettséget jól példázza az az eset, amikor egy bolgár származású amerikai állampolgárt pár órával Prištinába érkezése után fényes nappal, a nyílt utcán gyilkoltak meg, pusztán azért, mert szerbül válaszolt, miután egy ottani albán fiú megkérdezte tőle, mennyi az idő.

A KFOR-nak sem erőforrása, sem felhatalmazása nem volt arra, hogy a polgári és a büntetőjogot érvényesítse, míg az UNMIK rendfenntartói sokszor képtelenek voltak megállapítani, hogy az adott bűncselekményt ki követte el, hol, mikor és miért. A hatalom a helyi feketepiac seftelői és a volt UCK-főnökök kezében volt, akik rendszeresen zaklatták a helyi szerbeket, az UNMIK pedig képtelen volt ezeket megfékezni.

Albán nyelvű graffitti a 2004-ben földig rombolt đakovicai pravoszláv templom maradványain: "csak a halott szerb a jó szerb"

(kép forrása: BIRN)

Az UCK pedig elkezdte módszeresen lerombolni a több száz éves pravoszláv templomokat, elpusztítva a sokszor pótolhatatlan, vallás- és kultúrtörténeti kincseket, freskókat, ikonokat.

UCK-graffitti az 1434-ben épült deviči apátság apszisán. Az apátságban élő apácákat dán békefenntartók menekítették ki, a templomnak nevet adó Deviči Szt. Joanikije sírját megszentségtelenítették

A templombelső többi része gyújtogatás áldozatául esett

(képek forrása: Wikipedia)

Folyt. köv.

(források: Vajdaság Ma, Independent Balkan News Agency, BIRN, Wikipedia, Central Europe Review/Transitions Online)